A speciális jármű ott állt meg, ahol az út véget ért. Az orvosok fogták a reanimációs táskákat, és gyalog másztak fel a meredek erdei ösvényeken, hogy időben megmentsék a hegyi lakos életét.
A Kárpátalja magashegyi területein dolgozó sürgősségi orvosi csapatok munkája nap mint nap nemcsak orvosi képesítést, hanem hegymászó kiképzést és jelentős fizikai állóképességet is igényel. A rahói orvosok újabb példát mutattak az önfeláldozásra: számukra a hegyi ösvények hiánya sem jelentett akadályt az ember megmentése útján.
A betegről szóló diszpécseri hívás a körzet egy nehezen megközelíthető, a hegyoldalon magasan fekvő részéről érkezett.
Gyalogos feljutás felszereléssel
A beteg segítségére azonnal a Rahói sürgősségi orvosi segélyszolgálat (SEMS) 1200-as számú ügyeleti csapata indult. Azonban a mentőautóval lehetetlen volt közvetlenül a beteg lakásához közeledni: a „103”-as speciális jármű megakadt a járhatatlan meredek emelkedőkön, a kövek között és a keskeny ösvényeken.
Hogy ne veszítsenek el értékes időt, az orvosi személyzet úgy döntött, hogy gyalog indulnak. Magukra véve a szükséges hordozható diagnosztikai berendezéseket, az oxigénpalackokat és a gyógyszerekkel teli bőröndöket, a csapat körülbelül 3 kilométert tett meg felfelé a hegyvidéki terepen.
Miután leküzdötték a nehéz és kimerítő emelkedőt, az orvosok eljutottak a házhoz, megvizsgálták a beteget, stabilizálták az állapotát, és időben megadták neki az összes szükséges orvosi segítséget.
A hegyi sürgősségi orvoslás mindennapi hőstette
A Kárpátok magashegyi területeinek sajátosságai miatt számos kis település marad elzárva a kényelmes közúti összeköttetésektől, különösen az átmeneti időszakokban, esőzések vagy havazások idején. Ilyen esetekben a betegek élete kizárólag a kárpátaljai mentősök és sofőrök bátorságán, kötelességtudatán és azon hajlandóságán múlik, hogy bármely napszakban és bármilyen időjárási körülmények között is kilométereket tegyenek meg gyalog.














